A könyv három részre oszlik. Az els¿ részben (Az intuíciók) a szerz¿ az érzékelhet¿ világ hamis valóságának legrelevánsabb hipotéziseivel foglalkozik. Az anyagon túllép¿ tudatszint létezését a nagy gondolkodók tervezték. Ezt az ötletet megtaláljuk Platón "A barlang mítosza" -jában, Berkeley "Nem materialista elmélete", valamint a "Forma pszichológiája" (Gestaltpsychologie) c. A leghitelesebb forrás a "kollektív tudatalatti" és Carl Jung "Szinkronelmélet" cím¿ m¿veiben található.
A második részben (Meger¿sítések) a szerz¿ elemi, de részletes módon írja le a kvantumfizika útját, Thomas Young két réses gátjának kísérletét¿l kezdve az állapotok egymásra helyezkedésének és a kvantumkorreláció jelenségeinek. Ezekkel a kiváltságos kulcsokkal érthet¿ meg a kvantum összefonódása. A harmadik részben (Perspektívák) a szerz¿ David Bohm által az "implicit univerzum és explicit univerzum" kvantumpotenciáljáról és a kozmosz holografikus látásmódjáról kidolgozott elméleteket írja le. Mindent abszolút egyszer¿séggel, matematikai képletek használata nélkül és sok illusztráció segítségével magyaráznak.
Születését¿l fogva az emberiség meg akarta vizsgálni a dolgok eredetét és összetételét, felfedezni azok m¿ködését és intim célját.
Az általánosan alkalmazott módszer az objektumok kisebb és kisebb részekre bontása, majd minden lehetséges módszerrel elemzi ¿ket, a vizuális vizsgálattól a kémiai reakciókig. Ez ma is megtörténik. Például, ha egy tudós fel akarja fedezni a gránitkocka kémiai és fizikai szerkezetét, akkor kisebb és kisebb darabokra bontja, amíg az egyes atomokra nem oszlik.
Ha azonban a tudós maga is meg akarja vizsgálni az atomot alkotó egyes részecskéket, hihetetlen meglepetés érte. A gránitkocka jégkockaként viselkedik. A tudós látja, hogy az anyag folyékony, elpárolog, elt¿nik az ujjai között. Az anyag energiává válik, amely rezeg.
Az egyes részecskék mindenféle testiség nélkül ingadozó hullámokká alakulnak át.
Szubatomi szinten az anyag már nem anyag, hanem valami mássá válik. Az elemi részecskék